A statisztikák szerint csak minden harmadik tüdőembóliát sikerül diagnosztizálni – ha nem kezelik elég gyorsan, életveszélyes lehet.
A tüdőembólia főbb tünetei
A tüdőembólia tünetei lehetnek súlyosak, de egészen enyhék is.
Legjellemzőbb megnyilvánulásai:
· hirtelen bekövetkező légszomj;
· szapora légzés (tachypnoe).
Társulhat hozzá:
· mellkasi fájdalom (angina pectoris);
· köhögés, vér felköhögése;
· alacsony vérnyomás, szédülés, ájulás;
· gyors vagy szabálytalan szívverés,
· nyirkos bőr, izzadás,
· láz.
A tünetek általában nem egyszerre, hanem több óra vagy több nap leforgása alatt, fokozatosan alakulnak ki.
A lábban (vádliban) jelentkező fájdalom, bőrpír és duzzanat utalhat mélyvénás trombózisra, amelynek súlyos szövődménye a tüdőembólia.
Mikor forduljon orvoshoz?
A tüdőembólia egyes tünetei hasonlíthatnak a szívrohamra utaló jelekhez (hirtelen fellépő légszomj, zihálás, mellkasi fájdalom, szapora pulzus, ájulás). Mindkét betegség életveszélyes állapotot idézhet elő; hogy melyikről van szó, annak eldöntése az orvos feladata!
A súlyos tüdőembólia életveszélyes állapot, ezért ha a fenti tünetek alapján úgy gondolja, hogy tüdőembólia gyanúja áll fenn, hívja a 112-t és kérjen mentőt!
A tüdőembólia kiváltó okai
Nagyobb a tüdőembólia kockázata a mozgásszegény életmód (sok ülés) vagy a hosszabb ideig tartó mozdulatlanság (hosszabb utazás vagy kórházi tartózkodás) mellett.
Kockázati tényezők lehetnek:
· dohányzás,
· fogamzásgátló tabletta vagy hormonpótló kezelés,
· várandósság,
· túlsúly,
· idősebb kor,
· nagyobb műtéti beavatkozás,
· súlyos sérülés (baleset),
· kemoterápia,
· szívbetegség,
· daganatos megbetegedés,
· fokozott vérrögképződési hajlam (thrombofília),
· tüdőembólia előfordulása a családban,
· korábbi tüdőembólia előfordulása az érintett személynél,
· visszérbetegség.
A tüdőembólia lehetséges szövődményei
A tüdőembólia súlyossága általában attól függ, hogy milyen átmérőjű tüdőartéria záródott el, és a tüdő mekkora területe maradt vérellátás nélkül. Kisebb fokú tüdőembólia jellemzően nem okoz sem erős panaszokat, sem súlyos problémát.
Súlyos tüdőembólia azonban okozhat szív-, tüdő- vagy agyi problémákat, de akár hirtelen halált is.
Minden harmadik tüdőembólián átesett beteg esetében magas az újabb tüdőembólia kockázata.
A tüdőembólia diagnosztizálása
A súlyos tüdőembólia sürgősségi ellátást és kezelést igényel. Elsődleges fontosságú az elzáródás helyének és az embólia forrásának megkeresése is.
Ennek alapján a diagnózis felállításához szükséges vizsgálatok:
· vérvizsgálatok (különösen a D-dimer-szint mérése),
· elektrokardiogram (EKG) a szívinfarktus kizárása vagy megerősítése érdekében,
· képalkotó vizsgálatok (mellkasröntgen, CT-vizsgálat),
· ventilációs-perfúziós tüdőszcintigráfia (a tüdő légáramlását és véráramlását mérő eljárás),
· mélyvénás színes Doppler-ultrahangvizsgálat.
A tüdőembólia kezelése
A tüdőembólia kezelése mindig magában foglalja az újabb embólia megelőzését is. A terápia általában az alábbiakat tartalmazza:
· oxigén adása maszkon keresztül ,
· véralvadásgátló (pl. heparin vagy LMWH hatóanyag-tartalmú) injekció adása, amelyet később tablettás kezelés válthat fel (a vérrögök feloldására),
· vérrög-eltávolító műtét (nagyon súlyos esetekben),
· műtét, melynek során egy apró „szűrőt” helyeznek a hasi fővénába annak érdekében, hogy a vérrög ne juthasson a tüdőbe.
A tüdőembólia megelőzése
Tüdőembólia kockázata esetén – például a betegségen már átesetteknek – abba kell hagyni a dohányzást, valamint orvosi javaslat alapján el kell hagyni a kockázatot hordozó gyógyszereket. A testsúly rendezése, az egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás szintén fontos szerepet játszanak a megelőzésben.
Hosszabb utazások alkalmával, visszeresség esetén ajánlott kompressziós harisnya viselése, valamint a megfelelő folyadékfogyasztás, illetve a láb és a lábujjak 30 percenként történő alapos átmozgatása.
Ágyban fekvő betegek lábát ajánlott rendszeresen masszírozni, átmozgatni.
Előfordulhat, hogy a betegség megelőzése érdekében véralvadásgátló gyógyszert kell szedni, vagy véralvadásgátló injekciót kell alkalmazni hosszabb kórházi bennfekvéskor vagy műtét után.
