Makaróni és méreg
Bona Sforza milánói hercegnő 1518-ban ment hozzá az első felesége, Szapolyai Borbála (Szapolyai János húga) halála miatt nem sokkal korábban megözvegyült, nála 27 évvel idősebb I. (Öreg) Zsigmond lengyel királyhoz. A művelt, okos nő aktívan részt vett a Lengyel Királyság politikai és pénzügyi életében. Befolyása ellenére sem tudta megakadályozni az egyetlen fia, a későbbi II. Zsigmond Ágost és Habsburg Erzsébet osztrák főhercegnő közötti házasságot. A magát itáliai udvartartással körülvevő, a makarónit a lengyelekkel megismertető királyné egy pillanatig nem titkolta a menye iránt érzett ellenszenvét, aki két évvel az esküvő után, 1545-ben halt meg – egyes híresztelések szerint az anyós mérgének következtében.
Barbarát öt hónappal azt követően, hogy 1550. december 7-én – miután férje örökölte a trónt – királynévá koronázták, egy rejtélyes betegség döntötte le a lábáról, és 1551. május 8-án meghalt. Egyes – a neves történész, Norman Davies szerint erős gyanúval alátámasztott – feltételezések szerint az anyakirályné mérgezhette meg, ám konkrét bizonyítékok nincsenek erre.
A kegyetlen anyakirályné
Az egyik legtekintélyesebb itáliai családból származó Medici Katalinnak, II. Henrik feleségének három fia, II. Ferenc, IX. Károly és III. Henrik is francia király lett. Uralkodásuk idején mindhármuknak számolniuk kellett az anyakirályné politikai befolyásával. Abban a reményben, hogy a vallásháborúk közepette megerősítheti családja hatalmát. Medici Katalin a lányát, Valois Margit hercegnőt arra kényszerítette, hogy menjen hozzá Navarrai Henrikhez (a későbbi IV. Henrikhez), akinek mind protestáns hitét, mind édesanyját, III. Johanna navarrai királynőt gyűlölte. Mivel Johanna nem sokkal azt követően elhunyt, hogy vonakodó fiával a királyi udvarba érkezett, többekben is felmerült a gyanú, hogy esetleg Medici Katalin állhat a halála mögött, aki méreggel bevont parfümös kesztyűket küldött az általa gyűlölt Johannának. A boncolás azonban bebizonyította, hogy a királynő természetes halált halt.
Medici Katalinnak egyik menyével, Stuart Máriával is terhelt volt a viszonya. Az anyakirályné őt II. Ferenc halála után arra kényszerítette, hogy adja vissza a koronaékszereket, és azonnal térjen vissza Skóciába.
Menyem, a „bajor liba”
Ferenc József édesanyja, a befolyásos és célratörő Zsófia Friderika Dorottya Vilma bajor királyi hercegnő, osztrák főhercegné talán legnagyobb fegyverténye az volt, hogy sikerült meggyőznie az egyébként sem túlságosan ambiciózus férjét, Habsburg-Lotaringiai Ferenc Károlyt, mondjon le fia javára az osztrák császárságról, valamint a magyar és cseh királyi trónra vonatkozó igényéről. A császár édesanyja fia trónra emelését követően kezdett feleséget keresni az ifjú Ferenc Józsefnek. Választása húga egyik lányára, Ilonára (Helénára) esett, ám fia keresztülhúzta ezen számítását, mivel belehabarodott Ilona húgába, Erzsébetbe.
A később Sisiként ismertté vált Wittelsbach Erzsébet csupán 16 éves volt, amikor 1854 áprilisában hozzáment Ferenc Józsefhez. Alig több mint tíz hónappal később megszületett az első gyermek. Az anyós, aki nem különösebben kedvelte meg a menyét, és „bajor libának”, valamint „buta fiatal anyának” nevezte, eldöntötte, hogy magáról nevezi el a kislányt (Zsófia főhercegnő kétéves korában, tífuszban elhunyt).
Ami még ennél is rosszabb, nem engedte fia feleségének, hogy újszülött gyermekével foglalkozzon. A harmadik gyermek, a kis Rudolf trónörökös esetében Sisi ultimátumot adott Ferenc Józsefnek, hogy hagyjanak fel a poroszos neveléssel, így a legkisebb hercegnőt, Mária Valériát már nem Zsófia nevelte. Bizonyos azonban, hogy a rendkívül feszült anyós-meny viszony is hozzájárult ahhoz, hogy Sisi és Ferenc József házassága tönkrement, és a királyné súlyos depresszióba esett.
A cárné utánozhatatlan anyósa
1894 novemberét nehezen nevezhetnénk Marija Fjodorovna cárné élete legboldogabb hónapjának. November 1-jén meghalt férje, III. Sándor orosz cár, majd rá három hétre legidősebb fia, II. Miklós elvette feleségül az általa nem különösebben kedvelt Hesseni Alexandrát (a későbbi Alekszandra Fjodorovna orosz cárnét), Viktória brit királynő unokáját. A bájos, kedélyességéről ismert özvegy cárné mindvégig hűvös maradt komoly és csendes menye iránt, aki nem igazán szerette a rivaldafényt.
Az ifjú cárné neheztelt is anyósára, aki fia bizalmasa maradt, és csapást jelentettek számára az orosz hagyományok is, amelyek arra kötelezték, hogy hivatalos ünnepségek idején férje és anyósa mögött vonuljon. Marija Fjodorovna sem járult hozzá ahhoz, hogy Alekszandra jól érezze magát a cári udvarban, még a koronaékszereket sem volt hajlandó átadni az újdonsült cárnénak. Alekszandra Fjodorovnának a cári család számára végzetes változásokat hozó nagy októberi szocialista forradalomig nem sikerült megkedveltetnie magát az orosz néppel, amely mindig közkedvelt anyósához hasonlította a tragikus sorsú cárnét. Marija Fjodorovna túlélte a bolsevik forradalmat, és egy évvel fiának, menyének és unokáinak egy jekatyerinburgi pincében történő lemészárlását követően, 1919-ben elmenekült Oroszországból. 1928-ban hunyt el.
Nagylelkű ajándék váratlan extrával
Amikor Franklin Delano Roosevelt beleszeretett távoli rokonába, Eleanorba, az autoriter személyiségvonásokkal megáldott édesanyja, a fiát a politikusi pályától is távol tartani igyekvő Sara elvitte egy karibi hajóútra, hogy eltántorítsa a félénk, árva lánynak való udvarlástól.
A későbbi elnök szándékait anyja ügyeskedései nem változtatták meg, 1905. március 17-én feleségül vette Eleanort. A friss házasok esküvői ajándékként Sarától az Upper East Side-on egy villát kaptak, amelyet ő rendezett be. Amikor elfogadták a nagylelkű ajándékot, nem tudták, hogy az anya/anyós közvetlenül a mellettük lévő házban fog lakni, amelynek minden emeletéről közvetlen ajtó vezetett az ifjú házasokhoz.
Eleanor csak akkor lélegezhetett fel, amikor férjét 1911-ben New York államban szenátorrá választották, és a család így Sarától messze, Albanyba költözött.
Amikor fény derült arra, hogy a későbbi elnök viszonyt folytat egyik beosztottjával, Lucy Mercerrel, Eleanor felajánlotta férjének, hogy elválhat tőle. A férfi azonban Eleanorral maradt. Ebben nagy szerepe volt édesanyjának, aki úgy gondolta, a válás véget vethetne fia politikai karrierjének.
Az agyonszekált amerikai elnök
Anyja véleménye szerint Bess Wallace sokkal jobb férjet is választhatott volna magának egy farmer fiánál, aki nem szerzett főiskolai diplomát, és nem úgy tűnt, hogy bárhol meg tudna ragadni hosszabb ideig. A férfit úgy hívták, Harry Truman. Mivel a friss házasoknak néhány évig nem futotta saját otthonra, szerencsétlenségükre sokáig „élvezhették” Madge Gates Wallace, Bess édesanyja kellemetlenkedő társaságát. Miután a Bess által csak Mr. Trumannak szólított Harry politikai pályára lépett, anyósa folyamatosan ócsárolta, megkérdőjelezte döntéseit, és kifejezte kétkedését azzal kapcsolatban, hogy valaha is képes lenne sikereket elérni.
Arra számított (a Truman ellenfelének győzelmét előre kihirdető Chicago Daily Tribune-nal egyetemben), hogy az általa azonnal megkedvelt Thomas Dewey legyőzi vejét az 1948-as elnökválasztáson – mint tudjuk, nem lett igaza. Amikor Truman 1951-ben felmentette Douglas MacArthur tábornokot, a koreai háborúban bevetett amerikai haderő főparancsnokát tisztségéből, Bess kérdőre vonta, mondván: hogyan bánhat ennyire barátságtalanul egy „ilyen kedves emberrel”.
Madge Gates Wallace többször is kijelentette, hogy Harry egyedül Bessie-nek köszönheti, hogy végül a Fehér Házban kötött ki, az azonban nem derogált neki, hogy beköltözzön az elnöki rezidenciára, ahol még évekig folytatta veje bosszantását.
A második számú Telekiné
A tragikus sorsú Teleki Pál felesége, Bissingen-Nippenburg Johanna grófnő csak a második számú asszony szerepét tölthette be a budapesti József téren álló Teleki-házban anyósa, Muráty (Muratisz) Irén mögött. A házat még Teleki anyai nagyapja, a görög származású pesti kereskedő, Constantin Economo építtette. Bissingen-Nippenburg Rudolf császári és királyi kamarás lánya és a később kétszer is miniszterelnökké választott Teleki Pál házassága harmonikusan indult, ám a kettejük személyisége közötti, áthidalhatatlan ellentét hamar kiütközött. Míg a férj intellektuális nyughatatlansága folyamatosan újabb közéleti szerepvállalásra sarkallta, a kötöttségeket nehezen viselő feleség leginkább olvasással töltötte napjait.
A kettejük közötti szakadék mélyülésében, amely végül a házasok teljes elhidegüléséhez vezetett, bizonyára szerepet játszott Teleki édesanyja is, akit fia még középkorú férfiként is rajongással szeretett. A háztartás vezetését Muráty Irén soha nem engedte át menyének, amelyre pragmatikus okai is voltak: Johannát ugyanis aligha nevezhetnénk a háziasszonyok mintaképének. Nem volt tisztában a különféle termékek éppen aktuális árával, így cselédei és szakácsnői folyamatosan meglopták, de – bár pazarlással nem vádolhatjuk – a fiskális szigor szempontjai egyébként sem szerepeltek legfontosabb életvezetési elvei között. Johanna persze nehezen viselte az állandó felügyeletet, de sohasem tudott kiszabadulni anyósa árnyékából.
