„Csengetve, nevetve kibuggyan a kedve, s egy ős evoét a fénybe kiált”

Szlabey Zoltán (1956) tanulmányait a Magyar Iparművészeti Főiskola alkalmazott grafika szakán kezdte, majd Misch Ádám festőművésznél fejlesztette tudását. Dolgozott Fajó, Nádler, Hencze, az úgynevezett Iparterv csoport tagjai mellett is, de az itthoni légkör nem nyerte el tetszését, így Svájc felé vette az irányt,ahol zürichi galériása több külföldi gyűjteménybe értékesítette műveit. Nevéhez fűződik több nemzetközi cég arculatának tervezése.

Az 1990-es évek közepétől önálló nyomdát működtet, és grafikai stúdiót nyit. Alapítója és kiadója a Gyűjtők és Gyűjteményekmagyar–német nyelvű periodikának. Az Abádszalóki Nemzetközi Művésztelep újraalapítója és művészeti vezetője.

Mániám, hogy nem csak a tragédia drámai műfaj, hanem a komédia is, ezért derűs a képek túlnyomó többsége. Sok a sarkára állított négyszög alakú kép: ezek a szokásostól eltérő, sokkal kifinomultabb kompozíciót igényelnek. Úgy gondolom, a kompozíciók vannak annyira erősek, hogy használhatok szokatlan színharmóniákat – mint például finom, világos „fagyi” színeket, illetve a reklámból átvett erős, vad színhangzatokat.

A képeknek mindig van, és elsősorban érzelmi üzenete. Ehhez mankó a képcím, ami legtöbbször versidézet, de általában eredeti összefüggéséből, mintegy kollázsszerűen kiragadva, a kép megértésének szolgálatába állítva”jellemzi saját munkáit a festő.

Elolvasom a cikket