A Föld történetében öt olyan nagy tömeges kihalási eseményről tudunk, amelyek a fajok legalább 75 százalékát elpusztították. A legsúlyosabb epizód körülbelül 250 millió évvel ezelőtt történt, és a becslések szerint a fajok 90 százalékát kiirtotta egy sor vulkánkitörést követően.
Egyesek szerint jelenleg egy hatodik tömeges kihalás kellős közepén vagyunk, ami elsősorban az emberi beavatkozásnak, például az élőhelyek pusztításának, a környezetszennyezésnek és az éghajlatváltozásnak tudható be. Bár ez kétségtelenül sürgető probléma, eléggé valószínűtlen, hogy a teljes földi élet halálát jelentené.
Ennél sokkal komolyabb fenyegetést jelentenek a nukleáris fegyverek. Egy atomháborút követően a radioaktív sugárzás ugyanis a Föld nagy részén elterjedne. Ezzel egyidejűleg a bombákból származó korom a Föld légkörébe kerülne, és úgynevezett nukleáris telet idézne elő, ami hosszan tartó sötétséget és fagyos hőmérsékletet hozna. Ez a fotoszintézis ellehetetlenítésével az ökoszisztémák alapjainak összeomlását okozná, ami sok élőlény éhenhalásához vezetne.
A kutatások azonban azt sugallják, hogy vannak élőlények, amelyek legalább egy ideig túlélhetnének egy atomháborút, még ha az emberek talán nem is. Ide tartozhatnak az olyan szívós gerinctelenek, mint például a csótányok és skorpiók, de a mikroszkopikus élet számos formájának is volna esélye.
A nukleáris támadások mellett különféle asztrofizikai események, például a gammakitörések, a nagy aszteroidák becsapódása és a szupernóva-robbanás veszélye is fenyeget. Az ilyen szélsőséges asztrofizikai események képesek arra, hogy a Földet gyakorlatilag sterilizálják az élet minden formájától. Egy szupernóva, egy elöregedett csillag robbanásszerű haláltusája intenzív kozmikus sugárzással árasztaná el a Földet, károsítva az ózonréteget, amely megvéd minket a Nap sugaraiban lévő káros ultraibolya sugárzástól. Szerencsére kicsi az esélye annak, hogy ezek a Naprendszerünk élettartama alatt játszódjanak le.
Az Oxfordi és a Harvard Egyetem tudósai arra a következtetésre jutottak, hogy az egyetlen állatfaj, amely valószínűleg túlélné az összes asztrofizikai katasztrófából eredő veszélyt, az a medveállatka.
A medveállatkák képesek mély hibernációba esni, ilyenkor a víz több mint 95 százalékát kiűzik a testükből és dehidratált röggé gömbölyödnek össze.
Az alacsony, mínusz 273 Celsius-fokos és a magas, 150 fokos hőmérsékletet, valamint a rendkívüli nyomást és az erős sugárzást is képesek túlélni, sőt még az űr vákuumában is gond nélkül léteznek.
