Az egyik ilyen betegség az adenomiózis, és minden ötödik nőt érint. Az adenomiózist nehéz diagnosztizálni, ezért gyakran hosszú időbe telik, mire a diagnózis felállítása megtörténik.
Az RBC-Ukrajna (Styler-projekt) a The Conversation című lapra hivatkozva elmondja, mi az adenomiózis, milyen tünetei lehetnek, és miért veszélyes a nőkre.
Az adenomiózis tünetei
Az adenomiózis olyan tüneteket okozhat, mint a rendszertelen és erős menstruációs vérzés és kismedencei fájdalom. A tünetek súlyossága betegenként változó: a nők közel egyharmadának minimális vagy egyáltalán nincsenek tünetei.
A betegség azonban nagyon alattomos, és befolyásolhatja a termékenységet. Az adenomiózisban szenvedő nőknél, akiknek sikerül teherbe esniük, megnő a vetélés, a koraszülés, a preeklampszia és a szülés utáni vérzés kockázata.
Mi okozza az adenomiózist?
A méhnek két kulcsfontosságú rétege van. Az endometrium a belső réteg, amelybe az embriók beágyazódnak. Ha nincs terhesség, ez a réteg a menstruáció során levedlik.
A myometrium a méh izomrétege. Terhesség alatt kitágul, és felelős az összehúzódásokért. Az adenomiózisban szenvedő nőknél a méhnyálkahártya-szerű sejtek rossz helyen – a méhnyálkahártyában – találhatók.
És bár az adenomiózisban szenvedő nők nagy részénél gyakran diagnosztizálnak endometriózist, a két betegség jelentősen különbözik egymástól.
Az endometriózisban a sejtek a méhen kívül, főként a kismedencei üregben találhatók.
Nehéz diagnosztizálni
Az endometriózis az utóbbi években vált ismertebbé. Az orvosok és a betegek már tudják, hogyan jelentkezik a betegség, hogyan kell diagnosztizálni, és milyen következményei lehetnek. Az adenomiózisról azonban nagyon keveset tudunk.
Az adenomiózist nehéz diagnosztizálni. Történelmileg a méhnyálkahártya-szerű sejtek jelenlétét a méhnyálkahártyában csak akkor lehetett megerősíteni a kóros állapot felmérésével, amikor a méhnyálkahártyát mikroszkóp alatt vizsgálták a méheltávolítás (méheltávolító műtét) után.
Az utóbbi években a képalkotó technológiák, például az MRI és a részletes kismedencei ultrahang fejlődése miatt a diagnózisok száma növekedni kezdett. Az orvosok pedig jelenleg a nem műtéti diagnózis egységesített módszerének kidolgozásán dolgoznak.
Az adenomiózis következményei
Az adenomiózis a méhnyálkahártyában való növekedésének típusa szerint lehet fokális (a méh egy része érintett) vagy diffúz (az izomzat széles területe érintett). Az adenomiózis a méhnyálkahártya endometrioid szövetének a myometriumba való behatolásának mélysége szerint osztályozható. Az orvosok és a tudósok még vizsgálják, hogy az elváltozások típusa és mélysége összefügg-e a tünetekkel – a tünetek súlyossága és az elváltozások nem mindig esnek egybe.
A betegség okai jelenleg ismeretlenek, bár a tudósok megjegyzik, hogy a nők 20%-ának, akiknek valamilyen okból el kellett távolítani a méhét, adenomiózisa volt. Az adatok azt is mutatják, hogy a betegség előfordulási gyakorisága az életkorral nő.
Egyes nőknél a méhnyálkahártya szöveti rétegének sérülése nem gyógyul be megfelelően, és a méhnyálkahártyához hasonló sejtek behatolnak a méhnyálkahártyába, és rendellenesen növekednek. Ezek megzavarják a méhnyálkahártya normális funkcióit, ami fájdalomhoz és vérzéshez vezet.
Hogyan kezelik az adenomiózist?
A kezelési stratégiák közé tartoznak a progeszteron hormonok és a menstruációs vérzés minimalizálására szolgáló gyógyszerek. Ha a gyógyszerek nem segítenek, az orvosok műtéti lehetőséget kínálnak – a fókuszos elváltozások eltávolítását vagy méheltávolítást.
