„Önök húsz évvel ezelőtt úgy döntöttek, elfoglalják méltó helyüket kontinensünk közepén. Önök Európát választották.” (Ursula von der Leyen)
A Nyugat-Európai Birodalom megfelelő szervei, így az Európai Parlament (705 tag, egy elnök és tizennégy alelnök), az Európai Tanács, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Bizottság, az Európai Unió Bírósága, az Európai Központi Bank, az Európai Számvevőszék, az Európai Külügyi Szolgálat, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Európai Bizottsága „ösztönzést merítve Európa kulturális, vallási és humanista örökségéből, amelyből az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, valamint a jogállamiság egyetemes értékei kibontakoztak”, elhatározta, hogy létrehozza az Európai Felelősség és Jóvátétel Bizottságát (későbbiekben: Bizottság). A Bizottság tizennégy tagból áll, közülük hetet az Európai Parlament politikai frakcióiból – a húsz bizottsága és három albizottsága javaslatára – az elnök nevez ki. Másik hetet tudományos testületek delegálnak. A Bizottság célja, hogy feldolgozza a múltat, s egyben indítványokat tegyen a szelektálásra, esetleg az egész eltörlésére, illetve az Európai Unió Alapító Szerződésével történő összhangba hozatalára.
Az Európai Parlamentben jelenleg hét frakció működik. Van kereszténydemokratának mondott „néppárti” egy magyar taggal; egy szocialistának és demokratának (sőt progresszívnek) mondott „szociáldemokrata” öt magyarral; egy Renew Europe-ként aposztrofált, magát valószínűleg liberálisnak mondó csoport, amelynek tagja Guy Verhofstadt, Cseh Katalin és Donáth Anna is. A „Zöldek” sokan vannak és mind vigyorognak, köztük egy Köves Nóra nevű magyar nemzetiségű is. (Ő teniszező volt, de, hogy mit csinált öt évig az Európai Parlamentben, sűrű homály fedi.) Vannak a „Konzervatívok és reformerek”, elég sok lengyellel, olasszal, de egyetlen magyarral sem; Van még az „Identitás és demokrácia” csoport, amelyet „euroszkeptikusnak” mondanak, és a „Baloldal”, amely alighanem kommunista szélsőségesekből áll. A Fidesz nem vesz rész egyik frakcióban sem, így természetesen nem lehet képviseltetve az Európai Felelősség és Jóvátétel Bizottságában sem. Szerencsére, ha bármilyen határozat születne a Bizottság tevékenysége folytán, azt az Európai Bizottságnak egyhangúan kell megszavaznia, nem elegendő sem az Európai Parlamenti többségi akarat, sem a huszonhét állam többségének döntése. Egyelőre.
A Bizottság már ülésezik egy luxemburgi kastélyban, és a kiszivárgott információk szerint európai kollektív felelősséget javasol kimondani minden olyan cselekedetért, amely szerinte az emberiség kárára volt a történelemben. Az első ilyen cselekedet a vallásos hit elterjesztése, és ezzel kapcsolatban az egyházak megalapítása, működtetése. Vonatkozik ez különösképpen a kereszténységre és a keresztény egyházakra, amelyek borzalmas sötétséget terjesztettek erőszakkal az egész világon olyan teljesen értelmetlen kifejezések örve alatt, mint hit, remény, szeretet. Arról még ölre menő vita folyik, hogy a muzulmán vallás és a zsidó hit is törlendő-e a múltból. A vita talán abból is adódik, hogy a tizennégy tagból egyetlen sem vallja magát kereszténynek, ellenben három muszlim és két buddhista is van köztük. Az izraeliták nem fedték fel származásukat, rossz tapasztalataik vannak.
Kiszivárgott az is, hogy a Nyugat-Európai Birodalom vezetői a muszlimok és zsidók törlését az európai múltból nem szívesen látnák, főleg népesedési és pénzügyi okokból, míg a legbefolyásosabb ingatlanlobbi ragaszkodik a keresztény egyházak kiiktatásához, hiszen ezzel óriási mennyiségű „kihasználatlan” épület szabadulna fel. Ezeknek humánus közéleti funkciót kívánnak adni, úgy, mint látványsörfőzde és söröző, kávéház, tornaterem, lakóház, krematórium és hasonlók. Vitatott még az is, hogy maga a vallásos hit megvallása nyilvánosság előtt „gyűlöletbeszédnek” nyilváníttassék-e. Elemzők szerint maga Guy elvtárs is elkerülhetetlennek tartja ezt a lépést.
Ha ezzel megvannak, már sokkal gördülékenyebben megy majd a munka. Könnyen belátható, hogy ha ez az alapdöntés megszületik – vagyis, hogy minden múltban történt atrocitásért Nyugat-Európa egységesen felelős, s ez a felelősség a kereszténység mételyéből származik, Nyugat-Európa átlépi saját árnyékát, szembenéz saját múltjával, s eltörölve azt, jogában áll minden világkonfliktust morális felsőbbségből vizsgálni. Sőt, joga van döntőbíróként fellépni. S ha mégis akadnak olyanok, akik ezt nem fogadják el, Nyugat-Európának lehetősége van – morális megalapozottság jogán – erővel is beavatkozni. Ez világos és logikus érvelés. Mégis fontos lenne, hogy ezt az álláspontot Nyugat-Európa minden tagállama elfogadja. Csak akkor válik igazán erőssé ez a morális felhatalmazás. Ha csak egy is ellenáll, már gyengébb a pozíció. Azt az egyet kényszeríteni kell. Minden eszköz megengedett. Sőt, tovább megyek – mondta volna a holland küldött -, ha csak egy ember is akad, aki nyíltan szembeszáll ezzel a felhatalmazással, azzal szemben is jogos a retorzió. „Nem lehetnek rések a falon!”
Az embereket meg kell győzni – így a Bizottság –, de ha ez valamilyen okból nem sikerülne, a hatóságoknak joga van a renitenseket kirekeszteni, átnevelni, végső esetben likvidálni. Szigorúan a szabadság, a humanitás, a demokrácia, egyenlőség és a jogállamiság érdekében. Így a Bizottság előkészíti a „szabadság-szkeptikus”, „egyenlőség-szkeptikus”, „demokrácia-szkeptikus” elemek felkutatására, átnevelésére – szükség esetén izolálására vagy megsemmisítésére – létrehozandó albizottságokat és az ezek alá rendelt szervezeteket. A követendő példa értelmében a Nyugat-Európai Birodalom területén megszűnik minden nemzet, felszámolásra kerülnek a családok, kisebb-nagyobb közösségek, eltörlendők az anyagi, szellemi, nemi különbségek. Az utóbbi tevékenység betiltása miatt előálló demográfiai problémákat a bevándorlással oldja meg a Birodalom. Ez a folyamat egyben erősíti a nemzetek, autonóm személyiségek, a sokféle nyelv, kulturális hagyomány felszámolását is. A sokszínűség és a nyíltság reményében.
A bizottságban még vita folyik arról, hogy a szexuális aktust nő és férfi között eleve be kell-e tiltani, vagy elegendő e probléma megoldására a megfogant életek elpusztítása (abortusz) akár a kilencedik hónapban is. A férfi és férfi, nő és nő közti aktus megengedett, sőt – mivel a Bizottság tisztában van bizonyos biológiai igények létezésével – javasolt. (De egyelőre nem kötelező.)
A Nyugat-Európai Birodalom háborúban áll a vele antagonisztikus ellentétben álló Észak-Eurázsiai Birodalommal. A háborúban szövetségese az Észak-Amerikai Birodalom, amellyel valóban közösek a céljaink, de ugyanakkor veszélyes is ránk nézve. Bonyolult helyzetben kell tehát helytállni. A lényeg az egység és egységesség. A Bizottság megállapítja, hogy a rabszolgatartásért és jobbágyságért egyaránt felelős minden ma élő birodalmi polgár. Függetlenül attól, hogy mely nemzethez tartozott valaha. Vagy éppen dúsgazdag kereskedő, nincstelen földműves, küszködő tanár, esetleg jólmenő strici. Így a háborúkért is közös a felelősség, az áldozatokért is, a tömeggyilkosságokért is. Ezen a ponton vetette fel a Bizottság lyoni tagja – egy régész –, hogy sokkal hatékonyabb lenne a munkájuk, ha úgy, ahogy van, minden múltat eltörölnének. Néhány generáció történelemoktatás nélkül megoldhatná a dolgot. Persze teljes cenzúrának kellene alávetni az irodalmi és egyéb művészeti alkotásokat is, beleértve az épített kultúrát, de ez megoldható – állította a lyoni régész. Egy hozzászólás érkezett, amely szerint történelmet mégis kellene oktatni, de csak a mostani – Észak-Eurázsia elleni – háború kitörésétől. És a zene? – kérdezte a szkeptikus küldött. A többiek csak legyintettek. „Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.” „Számomra nagyon fontos az, hogy 27 tagállam között legyen egyezség. Ha ez nem lehetséges, felkészültünk arra is, hogy 26 állammal legyen egyezség.” (Ursula von der Leyen)
A szerző történész
