2024. április 30. kedd. 6:8
A világ lassan vagy gyorsan mára eljutott odáig, hogy semmi nem az, ami. A tárgyakat, élőlényeket, tulajdonságokat, de főleg az embereket megjelölő szavakat valamiféle álságos szemlélet nevében átalakították. Megmanipulálták. Ami korábban egyértelmű volt, mára zavaros. Jó nagy, büdös ingoványra tereltek minket.
Nem nyelvészkedni akarunk, sem nem a népek nyelvhasználati különbségein rugózni. Az azért megér egy gondolatfutamot, hogy a már unásig ismert esetekben a balliberális hörgéssel kísért kifejezések, például a néger és a cigány állítólagos sértő mivolta miképpen jajveszékeli ki magának a világ nyelvhasználati csendőrségének figyelmét.
Nemrégiben botrány tört ki a Semmelweis Egyetemen, az erről tudósító hírek szerint megalázták a felvételiző diákokat. Hogy miben áll ennek a hallatlan esetnek a lényege? Túlsúlyosnak neveztek egy lányt. Állítólag máris hatalmas felháborodás övezi az eljárást, ami a felvételi beszélgetések egyikén esett. A felvételizők közül néhányan állítják, hogy egyes felvételiztető bizottsági tagok provokatív, megalázó kérdéseket szögeztek nekik, vagy kellemetlen megjegyzéseket tettek rájuk. A budapesti orvosegyetem vizsgálatot indított az ügyben. Ebből kiderül, hogy háromezerötszáz jelentkezőnek kilencvenhárom bizottság előtt kellett válaszolnia a kérdésekre. Kilencvenkét bizottság esetében semmiféle gondot nem találtak. Egyetlen ügyben kellett lépniük, amikor is egy diáklány arról panaszkodott – meglehetős részletességgel –, hogy súlyos sérelem érte. Nem elég, hogy két óráig kellett várakoznia a beszélgetésre, amikor bejutott, az egyik bizottsági tag a telefonján lógott, így a másik faggatta a leányt. A telefonáló ember, miután befejezte a magánbeszélgetését, bekapcsolódott a tájékozódásba. A leánynak az volt az érzése, hogy a telefonáló tanár mindenbe bele akart kötni. A felvételiző nem emlékezik minden részletre, utótörténet-mondása szerint olyan adatokról kérdezték, amelyek nem szerepeltek a felkészülésre kijelölt tananyagban. Végül kapott segédkérdést is, cseppet sem csodálni való, hogy mivel az orvosi egyetemre készült, a cukorbetegségre fordult a szó. A vizsgabiztos ennek kapcsán megkérdezte tőle, hány kiló. Erre a felvételiző nem akart válaszolni, mert megalázónak tartotta a kérdést. Ekkor következett be az a fordulat, amit a derék orvosjelölt botrányosnak és sértőnek tartott. A telefonfüggő bizottsági tag megjegyzése az volt, hogy nem egészséges az, hogy a leány már túlsúlyos, igaz, még nem kórosan.
Hallatlan botrány! Kövérnek nevezték azt, aki kövér. Nem durván, feltételezhetően nem sértő módon, egyszerű ténymegállapításként. Három és félezer jelentkezőből egyet. Az orvosegyetemi tiltakozókhoz később csatlakozó szemfüles és közismert tüntetőtanár is közzétette, hogy magánóráin több diákja panaszkodott a Semmelweis szóbeli felvételijére. Nem elég, hogy várakoztatták őket, egyiküktől azt kérdezték, van-e barátja, a másik hidzsábban megjelenőt pedig a palesztin–izraeli konfliktusról faggatták.
A gondolatsort kifuttathatjuk arra az igen egyszerű kérdésre, hogy és akkor most mi van? Miért baj az, ha bárki néven nevezi azt, aminek az a neve, ami. Miért felháborító a feltehetően vizsgadrukk-oldó szándékkal feltett magánéletet firtató, vagy éppenséggel a nem megszokott öltözékkel kapcsolatos kérdés?
Amúgy nincs nagyon mit csodálkozni. A szélsőliberális világdivat minden esetben fölé rendeli a kisebbség érdekeit a többségének. Ebben az esetben a háromezerötszáz derék felvételizővel áll szemben egy vagy néhány megzavart fejű, ám mérhetetlenül öntudatos, emberi jogaira és korlátlan szabadságára annyira kényes fiatal. Hogy a többség aztán kövér vagy sovány, az lényegtelen. Mindenki az, aki.
A szerző író
