Hát nem is tudom. Nem tudom, hogy rongyemberekkel lehet-e demokráciát építeni. Márpedig az emberek ilyenek is, meg olyanok is. Természetesen nem kívánok senkit emberségből sem kioktatni, csak úgy megosztanám töprengésemet másokkal is, tudomásul véve, hogy mindenütt más és más a mérce. Így aztán csak annyit mondhatok, írhatok: attól még, hogy valaki úttörő volt, párttag, utcabizalmi vagy önkéntes rendőr, és ő ismeri a legtöbb partizán- és munkásőrnótát, még nem biztos, nem bukna-e meg egy emberségvizsgán.
Természetesen vizsga és papír nélkül is embernek kell lenni. A csodálatos futballedző, a legendás edző, Lakat doktor többször is elmondta csapatainak, játékosainak, hogy mindenhez előbb embernek kell lenni. Ha nem vagy ember, aligha lehetsz jó edző, tanár, gátőr, futballista, illuzionista vagy éppenséggel segédartista. Nem. Nem, mindezt megelőzi az emberség.
És természetesen nem mindegy, mit hozol otthonról, és mit adsz tovább. Hiába dekázol ülve kétezret, hiába lősz harminchat méterről a jobb felső sarokba, ez mind semmi, ha hátulról, piszok módon lerúgod az ellenfeledet, otthon pedig rendszeresen végigkergeted a családodat a lakótelepen. Igen valószínű természetesen, ha tömegbunyót, pofozkodást, sprőd beszédet, malackodást, hazudozást és sunyiságot hozol otthonról, azt is adod tovább. A gyerekeidnek. No meg a beosztottaidnak.
Igaz, ha változtatni akarsz ezen, meglehet próbálni, csak kegyetlenül nehéz megtenni. Így pedig, ha mégis hatalomra vergődsz valahogy, intrikával, hazugsággal, árulással, mit várhatnak tőled az embereid? Hogy hátba támadod őket? Lehetsz bármilyen jó pedagógus, bakter, bankár vagy pártvezér, azokat is be fogod csapni, és azokat is, akik csak egyszerűen hittek neked, s rád adták a voksukat. Igen, a választás előtt oly fontos, mindenhatónak mondott szavazók is veled együtt futhatnak a pénzük, megrabolt bizalmuk után, s legfeljebb négy év múlva érhetik utol elszökött hitüket.
Márpedig Gyéres tanár úr, Nyilas Misi osztályfőnöke is megmondta, hogy az is tolvaj, aki mások bizalmát meglopja. Itt pedig a szemünk előtt lopás történt. Árnyékdemokraták loptak-lopnak meg bennünket, miközben folyamatosan arra biztatnak, hogy harcoljunk, tüntessünk, sztrájkoljunk és bontsunk kordont a demokráciáért. Van ember, aki harsányan átáll a vörös ingesekhez, másik lövet a tömegre, lovasrohamot dirigál, és eladja nekünk, hogy ez a demokrácia. Pedig jószerivel csak a demokrácia árnyéka. Nekik a nevüket még kimondani is csak kisbetűvel vagyok hajlandó.
És mégis, nagy-nagy rosszalkodásuk és szószegésük után és ellenére, mégis akad ember, aki még hisz nekik. Kényelemből, lustaságból, naivitásból, információhiányból. És büszkén nevezi magát öntudatos választópolgárnak. Nem tudja, kire voksol, mire szavaz, csak hallott ezt-azt, de nem látott a díszletek mögé, így aztán persze hogy elhiszi mindazt a huncutságot, zsiványságot, amivel kecsegtetik. Rongyemberek ráveszik mindenre, tüntet a tanárokért, utcára vonul az egészségügyért, kordont bont maga sem tudja miért. A semmiért.
Hát így állunk. Itt vagyunk, választunk, és hagyjuk magunkat rávenni olyanoktól, akiknek csupa kisbetűvel írandó a neve. Pedig, ha meggondoljuk, van társaság, alakulat, párt és csapat, amely ilyen átállóból áll.
A szerző újságíró
