G. Fehér Péter
2024. április 2. kedd. 7:02
Frissítve: 2024. április 2. 7:06
A szó szoros értelemben életveszélyes akcióba fogott az Egyesült Államok. Hatalmas, két és fél milliárd eurós beruházásba kezdett a Konstanca mellett lévő romániai repülőtéren. A Fekete-tenger partján lévő NATO-támaszpont lesz így Amerika legnagyobb bázisa Európában, tízezer katonának és családtagjaiknak ad majd otthont. A támaszpont az ukrajnai háborúhoz közel, szinte „karnyújtásnyira” van, egyúttal pedig átveheti a németországi Ramsteinben lévő amerikai központi bázis szerepét is.
Nem ez az egyetlen vállalkozás, ami azt a célt szolgálja, hogy az Egyesült Államok Oroszország közelébe „lopakodjon”. Rövidesen ugyancsak tízezer tengerentúli katona befogadására lesz alkalmas az átadás előtt lévő lengyelországi Redzikowóban található hasonló objektum is. A munkálatok itt már 2022-ben elkezdődtek. Bizonyára nem véletlen, hogy ez a támaszpont is tengerparton van, az észak lengyelországi Baltikum vidékén és ugyanazt a célt szolgálja, mint romániai társa. Vagyis, közvetlen támogatást kíván adni Ukrajnának.
A két országot már jó előre kinézte magának az Egyesült Államok. A kétezres évek második felében megállapodást kötött Varsóval és Bukaresttel, hogy a két NATO-ország területére közepes hatótávolságú rakétákat telepíthessen. Hivatalos indoklás szerint azért, hogy elhárítsák Iránnak a kollektív Nyugat elleni esetleges rakétatámadását.
Ez a magyarázat már akkor is kikezdhető volt, Moszkva pedig egyenesen azt állította, hogy a telepítendő rakéták nem az irániak, hanem ellene irányul. Van logika az orosz érvelésben és az elemzőknek déjà vu érzése támadhat. Emlékezzünk vissza, hogy az 1962-es kubai rakétaválság hogyan kezdődött.
Amerika a török-szovjet határra közép hatótávolságú rakétákat telepített. Ezekkel gyorsan elérte volna az orosz területeket, míg Moszkva csak interkontinentális rakétákkal tudott volna válaszolni. Ez a rakéta típus viszont csak hosszabb idő után érte volna el az amerikai kontinenst. Ezzel Washington jelentős stratégiai előnyre tett szert. Moszkva válaszul az amerikai partok közelében lévő Kubába telepítette rakétáit. Láttuk, hogy mindennek mi lett a következménye: a világ a harmadik világháború szélére sodródott.
De miért ezt a két országot választotta Washington a mostani rakétáinak telepítésére? Nyilvánvalóan a földrajzi helyzet döntő jelentőséggel bírt Oroszország közelsége miatt. Ezen kívül Lengyelország és Románia a térségben jelentős haderővel rendelkezik, így támogatást tud adni az amerikaiaknak, nem csak katonailag, hanem anyagilag is.
Ami pedig a földrajzi elhelyezkedést illeti, Lengyelország és Románia gyakorlatilag harapófogóba zárja Oroszországot.
Van még egy olyan szempont, amelynek említése nélkül az egész helyzetet nem lehet megérteni. A lengyelek és a románok, gyakorlatilag pártállásra való tekintet nélkül, diplomatikusan fogalmazva, nem szívlelik Oroszországot.
A lengyeleknek számos történelmi sérelme van a cári Oroszország és a Szovjetunió kapcsán. A mostani szembenállás oka, hogy Moszkva szembe száll a burkolt lengyel területi befolyásszerzéssel. Varsó Litvániával, Ukrajnával és Belarusszal szeretne valamifajta szoros együttműködésre lépni.
A románok esetében is hasonló a helyzet. A történelmi szembenálláson túlmenően napjainkban Moszkva határozottan ellenzi Románia és a szintén román anyanyelvű Moldva egyesülését, a Nagy-Románia létrehozását. Komoly érdekütközés van Magyarországtól északra és keletre.
Mindehhez tegyük hozzá, hogy mindkét államnak regionális nagyhatalmi ambíciói vannak. Amerika jó érzékkel használja ki a két kelet-európai állam társadalmának és vezetésének politikai indítékait. A veszély abban rejtőzik, hogy az USA a lengyel és a román bázisokon akarja bevetés előtt állomásoztatni azokat az F-16-os vadászgépeket, amelyeket Ukrajna megsegítésére ígért. Ha ez megtörténik, akkor ezek célpontok lesznek. Vagyis, Oroszország megsemmisítheti azokat.
Ezt Vlagyimir Putyin orosz elnök már előre be is jelentette.
