Eib Zoltán
2025. március 14. péntek. 4:27
1881-ben Chicago városa elfogadott egy elképesztő rendeletet, amelyet csak „Csúnya törvényként” („Ugly Law”) ismertek, hogy ez pontosan mit jelentett, az ma már mélységesen embertelennek és diszkriminatívnak tűnik. A 19. század végének Amerikája a robbanásszerű iparosodás és urbanizáció időszaka volt. Chicago különösen gyorsan növekedett: 1870-ben még 300 ezer lakosa volt, 1880-ra már meghaladta az 500 ezret. A város azonban nemcsak a gazdasági lehetőségek, hanem a szegénység és a társadalmi egyenlőtlenségek központja is lett.
Az amerikai polgárháborút követően rengeteg sérült veterán és fogyatékkal élő ember érkezett a városba, sokuk az utcákon koldult, mert más lehetőségük nem volt. Ezzel párhuzamosan erősödött a középosztály törekvése a város „tisztaságának” fenntartására, ez a fizikai környezeten kívül a társadalmi látképre is vonatkozott. A városvezetés úgy döntött, hogy az „esztétikai problémát” törvényes úton oldja meg.
A rendelet kimondta: „Bármely beteg, torz, nyomorék vagy egyébként fizikailag visszataszító személy, aki nyilvánosan megjelenik vagy az utcán koldul, szabálysértést követ el, és pénzbírsággal vagy elzárással büntethető.”
A törvény tehát kriminalizálta a testi fogyatékossággal élő, súlyosan beteg vagy bármilyen módon „visszataszítónak” ítélt emberek nyilvános jelenlétét. Elsősorban koldulásra vonatkozott, de önmagában már az is elég volt a büntetéshez, ha valakit „nem megfelelő” megjelenésűnek minősítettek. De mi történt azokkal, akiket kitiltottak az utcákról? Háborús veteránok, akik elvesztették végtagjaikat, hirtelen bűnözőkké váltak. Egykor tisztelt katonák kényszerültek elrejtőzni, mert a társadalom már nem akarta látni őket. Fogyatékkal élő emberek, akiknek egyetlen esélyük a koldulás volt, egyik napról a másikra börtönben találták magukat. Egy vak férfi, aki évekig egy templom lépcsőjén játszott hegedűjén, egyik nap még pénzt keresett, másnap már eltűnt – senki sem tudta, hova vitték.
A „Csúnya törvény” a koldusokat és hajléktalanokat sújtotta a leginkább
Fotó: AFP/NurPhoto/Artur Widak
A „Csúnya törvényt”, annak rendelkezéseit más amerikai városban is bevezették, például San Franciscóban és New Orleansben. Azok, akiket ennek alapján megbüntettek, általában vagy pénzbírságot kaptak (amit nyilvánvalóan nem tudtak kifizetni), vagy börtönbe kerültek.
A törvény különösen sújtotta a koldusokat és hajléktalanokat, akik gyakran háborús veteránok vagy betegség miatt dolgozni képtelen emberek voltak. A fogyatékkal élőket, akik nem tudtak elhelyezkedni a munkaerőpiacon és nyilvánvalóan a szegényeket, akik nem engedhették meg maguknak a megfelelő orvosi ellátást vagy a „normális” ruházkodást.
A törvény társadalmi hatása az volt, hogy a város „láthatatlanná” próbálta tenni azokat az embereket, akik a szegénység vagy testi állapotuk miatt nem feleltek meg a polgári középosztály „ízlésének”. Bár a törvény a 20. században fokozatosan vesztett az erejéből, hivatalosan csak 1974-ben törölték el az Egyesült Államokban. Ebben közrejátszott a polgárjogi mozgalmak erősödése, valamint az 1960-as évek fogyatékkal élő emberek jogaiért folytatott küzdelme.
Az 1990-ben elfogadott Americans with Disabilities Act (ADA) végleg lezárta ezt a szégyenletes fejezetet, kimondva, hogy minden embernek joga van a nyilvános terek használatához és a diszkriminációmentes élethez.
A „Csúnya törvény” megmutatta, hogy a társadalmi normák és esztétikai elvárások milyen brutális törvénykezést eredményezhetnek. Bár ma már elképzelhetetlennek tűnik egy ilyen jogszabály, a története arra figyelmeztet, hogy a diszkrimináció gyakran rejtettebb formákban tovább élhet. Chicago azóta hatalmas változásokon ment keresztül, és ma már a világ egyik legbefogadóbb nagyvárosa – de soha nem árt emlékezni arra, hogy egyszer ott is törvényes volt az embereket „csúnyaságuk” miatt száműzni az utcákról. Ez a törvény az utcákat megtisztította, de annak az emlékezetéből is kitörölte áldozatait. Hová kerültek azok, akiket a hatóságok begyűjtöttek? Kik álltak ki értük, ha egyáltalán valaki? A „Csúnya törvény” egy társadalom sötét lelkiismeretét tükrözte – és azok története, akiket elhallgattattak, még ma is fontos tanulságokat hordoz.
