Egy korábbi írásomban azt állítottam, hogy „a jólét antinatalista hatása rendkívül nehezen kezelhető probléma…. Ezért, ha ez a probléma egyáltalán megoldható, akkor csak rendkívül speciális, pronatalista intézkedésekkel tehető meg.” Korábban úgy véltem, hogy a munkavállalás és a gyermekvállalás közötti feszültséget nem lehet a harmadik gyermek megszületésére irányuló családpolitikával enyhíteni. A miniszterelnök évértékelő beszédében azonban olyan intézkedéseket jelentett be, amelyek már a második gyermek vállalását is ösztönzik, és ezek nagyságrendje alapján reális esélyt látok arra, hogy bekövetkezzen egy termékenységi fordulat.
Először is nagyra értékelem, hogy Orbán Viktor újra a demográfiai a válságra irányította a figyelmet. Sajnos erről a témáról a régi és az új ellenzék fő erői hallgatnak vagy éppen „fasisztáznak”. Már Fekete Gyula is emiatt panaszkodott lassan egy fél évszázada. Ez a hanyag vagy éppen agresszív hozzáállás jellemzi az ellenzék európai testvérpártjait is a szocialistáktól a néppártig. Nem kívánok találgatásokba bocsátkozni arról, hogy ezek a pártok miért nem mutatnak érdeklődést az európai és benne a magyar társadalom demográfiai hanyatlása iránt. Mindenesetre a kormány másképpen is eloszthatta volna ezt a gigantikus mértékű adókedvezményt, mondjuk mindenkinek egységesen csökkenti az szja-t a választások környékén. Ehelyett a miniszterelnök felvette a kesztyűt, és egy nemzetközi szempontból is új pronatalista ösztönző rendszer kiépítésére tett javaslatot. A kormányfő tudhatta, hogy a demográfiai válság napirendre tűzése nem hálás téma, mégis vállalta a kockázatot, mert régóta tisztában van a probléma súlyával.
A jóléti államokban az újraelosztás logikája a társadalmi egyenlőség eszméjére épül. E felfogás szerint az állam feladata a különböző társadalmi csoportok közötti anyagi egyenlőtlenségek mérséklése. Tehát az állami újraelosztásnak a társadalom legszegényebb rétegeit kell támogatnia függetlenül attól, hogy az adott emberek dolgoznak-e vagy sem, gyerekeket nevelnek-e vagy sem. Ez a megközelítés Magyarországon is meghatározó jelentőségű volt úgy a kommunizmus évtizedei alatt, mind a rendszerváltás utáni időszakban. Elfogadom, hogy „békeidőben” az egyenlőtlenség csökkentése az egyik legfontosabb cél. Jelenleg azonban nemcsak politikai, hanem demográfiai értelemben sincs béke, ugyanis a fejlett világ népei és nemzetei kihalási pályán haladnak. Makroszinten ez a folyamat a termékenységi ráta trendszerű csökkenésében, míg mikroszinten abban a társadalmi folyamatban realizálódik, amelynek során a sokgyermekes háztartásbeli asszonyokból gyermektelen dolgozó nők válnak. A helyzet kegyetlenül egyszerű: helyreállítjuk a 2,1 gyerek/nő arányszámot, vagy kihalunk, rávesszük a fiatalabb korosztályokat, hogy átlagosan két gyermeket vállaljanak, vagy eltűnünk.
Erre az új kihívásra még sehol sem sikerült megtalálni a választ, sőt a fejlett országokban a demográfiai válságáról még csak beszélni sem szabad. Önmagában az a tény, hogy Orbán Viktor egy nagyszabású családpolitikai tervet jelentett be, ráirányítja a hazai és nemzetközi közvélemény figyelmét erre súlyos válságra. A demográfiai tél megoldásának pedig szükséges előfeltétele, hogy felismerjük ezt a válságot.
A kormányfő álláspontja szerint a társadalomban a legfontosabb törésvonal a gyereket (pontosabban a legalább kettő gyereket) nevelő és nem-nevelő, ugyanakkor dolgozó nők és családok között húzódik. Mivel a modern társadalom alapját a legalább kétgyereket nevelő dolgozó családok jelentik, ezért a támogatási rendszer középpontjába is őket kell állítani.
2010 előtt, amikor még a jelenlegi ellenzék volt hatalmon és a segélyezésre épülő családtámogatás volt érvényben, sok hátrányos helyzetű család úgy gondolta, hogy munka nélkül, pusztán a gyermekek után járó támogatásokból fenn tudják tartani magukat. Az új kormány és az új családpolitika ezt a helyzetet megváltoztatta azzal, hogy a támogatásokat nem közvetlen segélyek, hanem adójóváírás formájában adja, amelyet csak az vehet igénybe, aki dolgozik.Ez a reform egy nagyobb társadalmi vízió része, amely a munka és a család intézményének szoros összekapcsolásán alapul. A kormány álláspontja szerint egy sikeres ország három pillérre épül: munka, család és nemzet. Ha ezek közül bármelyik gyenge lábakon áll, az egész társadalmi rendszer instabillá válik.
A kormány tervei szerint hazánkban néhány éven belül egy nemzetközi szinten is egyedülálló adórendszer alakulhat ki, amelyben a gyermekvállalás nemcsak erkölcsi és társadalmi érték, hanem kézzelfogható adózási előnyt is jelent a szülők számára. A családi adóparadicsom lényege, hogy az állam fokozatosan mentesíti a legalább kétgyermekes anyákat a személyi jövedelemadó fizetése alól. A cél az, hogy Magyarországon kialakuljon egy olyan női életpálya, amely egyrészt tartalmazza két gyerek vállalását és felnevelését. Köztudott, hogy ez rendkívüli megterheléssel jár: érzelmi és mentális kimerültség, időhiány, a munka és magánélet összehangolásának nehézsége, a társadalmi elvárásoknak való megfelelés nehézsége. Ezért indokolt, hogy ezek az anyák cserébe egy életre szóló szja-mentességet kapjanak. Ez a javaslat hosszú távon akarja biztosítani a fenntartható népességet, amely bevándorlás nélkül is képes biztosítani a nemzet állandó létszámát és korösszetételét.
Vizsgáljuk meg ezeknek a terveknek a születésre gyakorolt hatását, ami értelemszerűen csak a termékeny korban levő (15–49 éves) nők esetében releváns. A KSH interaktív korfája szerint 2025-ben Magyarországon kétmillió 15 és 49 éves korú nő él. Az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy őket ugyanazok a gyerekszámok jellemzik, mint a teljes népességet: gyermektelen: 540 ezer (27 százalék), egygyerekes: 448 ezer (22,4 százalék), kétgyerekes: 704 ezer (35,4 százalék), három- vagy többgyerekes: 294 ezer (14,7 százalék)nő.
A tervezett intézkedés a legnagyobb hatását várhatóan az egygyermekes anyák körében fejti ki, akiknek száma közel félmillió. Az intézkedés egyszerre ösztönzi őket a második gyermek vállalására és a munkavállalásra. Kisebb, de még mindig jelentős hatással lesz a több mint félmillió gyermektelen nőre. Tehát ez az intézkedés egymillió nőt fog arra ösztönözni, hogy munkát és gyereket vállaljon.
Az igaz, hogy önmagában az szja-mentesség ígérete már nem motiválja a termékeny korú kétgyerekes nőket, akiknek a száma hétszázezer. Ezt a hiányzó pronatalista hatást sok más korábbi intézkedés pótolja, hiszen eddig a magyar családpolitika fókuszában a háromgyerekes családok álltak, sőt a mostani intézkedések is jelentős kedvezményeket tartalmaznak a háromgyerekes családok számára. Például 2025. január 1-től három gyermek eseténmár 200 ezer0 forint adókedvezmény írható le.
A közel háromszázezer három- vagy többgyerekes anya esetében jelenleg már nincs pronatalista ösztönzés. A négygyerekesek szja-mentessége mint motiváció erő most megszűnt, hiszen már a háromgyerekesek is szja-mentesek. Erre a problémára majd keresni kell valamilyen speciális megoldást, amit mi továbbra is a főállású szülőség intézményében látunk.
A tervezett családpolitikai intézkedések demográfiai hatása várhatóan az lesz, hogy elkezd csökkeni a gyermektelen és az egygyermekes nők aránya. Ezzel párhuzamosan jelentős mértékben megemelkedik a két- és háromgyerekes nők aránya. Ennek következtében a termékenységi ráta értéke is jelentősen emelkedni fog. Ha ez a modell kiegészül a legalább háromgyerekes családok pronatalista ösztönzésével, akkor hosszú távon újra elérhetővé válik a 2,1-es termékenységi arányszám.
Természetesen joggal merül fel a kérdés, hogy fenntartható-e egy olyan rendszer, ahol a legalább két gyereket nevelő nők teljesen kimaradnak a jövedelemadó-fizetésből? A miniszterelnök a program megvalósíthatóságáért személyes felelősséget vállalt. Továbbá néhány demográfiai és gazdasági szempontból is jelentős tényezőre érdemes felhívni a figyelmet.
Ha a program demográfiai értelemben sikertelen lesz, vagyis a nők sokasága mégsem vállal legalább két gyereket, akkor nem részesülnek az szja-mentességből, így a költségvetés sem esik el a befizetéseiktől. Tehát demográfiai kudarc esetében nincs költségvetési kockázat. Ha a program demográfiai értelemben sikeres, vagyis a nők tömegesen vállalnak legalább két gyereket, akkor a megszületett gyermekek szükségletei egy nagymértékű kereslettöbbletet generálnak, amit a szülőknek kell kielégíteni. Tehát kialakul egy fogyasztástöbblet, ezért ezek a szülők a forgalmi adón keresztül jelentős mértékű többletadót fognak fizetni. Amikor pedig ezek a gyerekek felnőnek, akkor már nemcsak fogyasztóként, hanem munkaerőként is hozzájárulnak a gazdasághoz.
Végül érdemes azt is hangsúlyozni, hogy a gyerekes családoknak juttatott támogatások ellenére a gyerekvállalás pénzügyi szempontból még mindig veszteséges vállalkozás. Egy szakmai oldal számításai szerint egy gyerek, mire eléri a 21 éves kort, átlagosan 32 millió forint kiadást jelent a szülők számára, vagyis havonta 128 ezer forintot. Ráadásul ezek csak a direkt költségek, emellett figyelembe kell venni a gyereknevelés indirekt költségeit is, úgy, mint a gyereket nevelő szülők, elsősorban anyák láthatatlan munkáját, a rengeteg éjszakázást, a jövedelemkiesést, a szakmai és pénzügyi előmenetel lelassulását. Ezeket a hátrányokat is figyelembe véve teljes mértékben méltányos, hogy a legalább kétgyerekes anyák egész életükben szja-mentességet kapjanak.
A szerző filozófus, az MKT Demográfiai Szakosztálya elnökségének a tagja
