Ha végképp semmi remény…

Ritkán lehet olyat hallani ellenzéki politikustól, hogy választáson nem lehet Orbán ellen győzni. Márpedig Bauer Tamás, a DK alapító alelnöke, egykori SZDSZ-es politikus ezt mondta a Hírklikk Tíz című műsorában.

Mint mondta, Magyar Péter nem tudja kialakítani a közhangulatban azt a változást, hogy Orbán alaptételeiben rossz. Nem csak az a baj vele, hogy a fasizmus és a demokrácia kérdésében nem foglal állást, hanem hogy a választók félrevezetését is folytatja, amikor olyan ígéreteket tesz, amiket nem lehet teljesíteni.

Bár az ember felkapja a fejét, mi szükség van itt a fasizmus emlegetésére, ám a beszélgetés korábbi részéből tudjuk, hogy az ő szemében mindenki „félfasiszta”, aki nem támogatja a Gyurcsány-féle gondolkodást, illetve aki nem híve a brüsszeli neomarxista, egyre zsugorodó befolyású mainstremnek.

Bauer úgy akarja még inkább alázni Orbánt, hogy tevékenységét összemossa a nácizmussal. Mint mondja: „A magyar társadalom jelentős része elfogadja azt az orbáni politikát, hogy a menekült nem ember, ami ekvivalens azzal, ami a nácik idején a szláv meg a zsidó nem ember volt. Ez volt a nácizmus. Orbán számára a menekült nem ember. És a Trumpnak sem.” Ami persze nem igaz: ember, csak legyen önigazoló papírja, mint mindenki másnak.

A kétségbeesett műsorvezető, Bolgár György nagyon nem akarta tudomásul venni, hogy Orbán Viktort nem lehet választáson leváltani. Mint mondta, Bolíviában is elsöpörte az önkényuralmi rendszert a népharag. Bauer a példán elmosolyodott, csóválta a fejét, mint aki maga sem hisz abban, amit Bolgár György mondott, inkább csak egy hajánál fogva előrángatott példaként tekintett rá, majd udvariasan hozzátette, nem jártas a bolíviai ügyekben.

Bolgár azonban nem adta föl. Még egyszer nekiszaladt a témának. Mint mondta, ha van egy olyan társadalmi közhangulat, felháborodás, ami éppen egybeesik egy választással, akkor ez szerinte megtörténhet. Mármint, hogy az orbáni önkényt elsöpri a népharag.

Ezt én teszem hozzá, hogy ez már csak azért sem történhet meg, mert Magyarországon nincs önkény, ezért nem is akarják az emberek elsöpörni. Gusztustalan módon Bauer felhozza Milosevics példáját, a szerb–jugoszláv tömeggyilkosét, aki szerinte azért bukott meg, mert a választók többsége azt gondolta, hogy Milosevicsnek az alaptéziseiben nincs igaza. Nem azért, mert tömeggyilkos volt, a csudát. Az alaptézisei nem tetszettek a szerbeknek. Óh, istenem! Micsoda szadeszes gondolkodást!

Orbán náci, Milosevicsnek meg baj van az alaptéziseivel. Nem azzal, amit a népe ellen elkövetett, s amiért szívinfarktust kapott a Hágai Nemzetközi Törvényszéken folyó tárgyalás során a cellájában.

Ugyanez nem mondható el Orbánról. Azzal az alaptézissel ugyanis nem vitatkozik senki, hogy nekünk Magyarország az első, de nem vitázik a konnektivitás, a rezsicsökkentés vagy a családpolitika alaptéziseivel sem.

Ezekre mindre azt mondja Magyar Péter, hogy ő sem akar rajta változtatni. Bauer szerint Magyar nem tudja kialakítani a közhangulatban azt a változást, hogy az Orbán alaptételeiben valami rossz. Ez persze nem igaz, mert a rezsicsökkentést már Brüsszelben is támadták, ahogy a 13. havi nyugdíjat is. Csakhogy ez nagyon jó az embereknek, ezért egyik fülükön be, a másikon ki.

De hát mit vár az ember egy ősliberális bizonyítványmagyarázótól.

Szóba kerül Majka bindzsisztánozása, s a Csurran, cseppen cím dala is, amely voltaképpen Magyarországról szó, s azt üzeni, hogy ezek szétrabolják az országot.

„Magyar csak erre játszik rá, és ez Orbán legyőzéséhez nem elég. Ezt négy meg nyolc éve is tudni lehetett”, hangsúlyozta Bauer. Erre azt mondják a magyarok, hogy a fontos az, hogy „megvédenek minket a menekültektől, a rezsiárak emelkedésétől, úgyhogy mégis csak maradjanak”.

Orbán tehát Bauer Tamás szerint is marad. Jó ezt hallani egy ízig-vérig gyurcsányista ex-SZDSZ-estől. Bár azért ő is szédíti a választókat Magyar Péter 45-47 százalékos támogatottságával, ami nem mérés, hanem egyszerű leírás, reménykeltés következménye. Hangsúlyozza, „a régi ellenzéki pártokban már nem bíznak az emberek, Magyar Péter pedig még nem csinált semmit. Csak őket szédíti minden értelemben. Szokták mondani, muszáj valamiben reménykedni, így most őbenne reménykednek.”

„Ha végképp semmi remény, kétszeresen kell reménykedni”, mondja egy orosz író, Lukjanyenko.

Bauer is így fogalmazott: végképp semmi remény…

A szerző újságíró

Elolvasom a cikket