LMA
2025. február 4. kedd. 11:23
Ugyan nem háborús, hanem űrkutatási tény, ám ennél jobb hasonlatot keresve sem lehet találni az európai, amerikai és orosz észjárás és szabályozási keretek különbözőségének – más olvasatban: eszementségének – a bemutatására. E szerint ahhoz, hogy valaki kijuttasson az Európai Űrügynökséggel (ESA) a fejünk fölé egy tízszer-tíz centiméteres, egyetemisták által összerakott, aprócska műholdat nagyjából száznyolcvan-kétszáz oldalt kell kitölteni.
Az ESA ugyanis olyan lényegtelenségekre is kíváncsi, hogy az a gyár, ahol a szatelliten alkalmazott anya és csavar készült, mennyiben felel meg az EU rendkívül rigorózus szabályainak. Ugyan ez az eljárás Amerikában nyolc-tíz, míg az oroszoknál – nem tévedés – egy darab A4-es papírra korlátozódik.
Az agymenés és a papírfogyasztás pedig minimum négyzetesen nő annak függvényében, ahogy egyre nehezebb szervezetek, például hadseregek kerülnek színre. Jelen állás szerint a NATO európai hadereje bár szerénynek nem nevezhető, de leginkább egy túlszabályozott, bürokratikus, önmagát kényszerűen korlátozó papírtigrisre hasonlít. Bár a közvélemény előtt kevéssé ismert, de ettől még sajnos igaz: manapság egy pár órás lövészetet sem lehet a nélkül tartani, hogy az adott egység ne felelne meg egy mázsa természetvédelmi és ki tudja miféle előírásnak. A parancsnokok pedig hovatovább több időt töltenek mindenféle igazolójelentések írogatásával, mint rohamsisakban a gyakorlótéren.
S ez nem holmi rossz magyar szokás, hanem teljesen „bevett gyakorlat” az Észak Atlanti Szövetségben.
A nemzetközi katonai szaksajtó zászlóshajója néhány alkalommal már megpróbálta fölhívni a döntéshozók figyelmét erre a lehetetlen helyzetre, ám a válasz paradox módon nem a könnyítés, hanem mindig az újabb és újabb szigorítás lett. Azaz hiába mondták és mondják el rengetegen, hogy „gúzsba kötve” és/vagy „szabályosan” nem lehet harcolni semmiféle ellenséggel – pláne az oroszokkal – szemben, ez a riadókürt hallhatatlan marad Brüsszelben és az EU fővárosaiban.
Külön lehangoló – egyben éles és szomorú figyelmeztető – hogy egyes országokban a gendersemleges WC-k megrendelése nagyobb problémaként tűnik föl, mint a katonák lőszerrel való ellátása. Nem véletlen, hogy Donald Trumpnak is elege lett a sokszínűség politikájából.
Hazaárulás helyett hozz friss törvényeket!
Képzeljük el, amint értekezletet tartanak Moszkva/Peking egyik hírszerző központjában. Valaki két ubis’ szendvics/pekingi kacsafalat között bedobja, hogy valójában akkor is jól lehetne járni (helyben: járnánk jól), ha azért fizetnénk egyes nyugati és EU-s politikusoknak, hogy azok mentül több szabályt hozzanak. A hazaárulás zsenánt dolog, kivégzik-börtönbe zárják érte az embert – de ha valaki „csak” újabb és újabb törvényeket fogadtat el, akkor azt a sok haladó anyuka-apuka/természetvédő/fogalom nélküli polgár még pajzsra is emeli és holtáig élteti. Ezt követően már nincs is más kötelessége az alanynak, mint a hogy a „pénzünkért” az alá rendelt bürokráciával szabatosan betartassa az összes életidegen ostobaságot. Persze az a jó, ha elsőnként az ipart, a mezőgazdaságot és a hadseregeket kötik gúzsba – de ha a halmazba beleesnek a cukrászdák, az étkezdék, autószalonok és gyermektáborok is, akkor az csak külön öröm, hab a tortán.
