Digitális jelen

Tartozunk annyival a kedves olvasónak, hogy miután végiggondoltuk a digitális jövő forgatókönyveit, egészen a lehetséges filozófiai és univerzális végkifejletig, most bemutassuk, hogy hol tart a jelen. Ahogy Brockman mondta: „Az MI korunk sztorija; ez áll minden mai történés mögött, ez Krisztus második eljövetele, és ez az Apokalipszis.” Nincs folyóirat vagy internetes médiatermék, melyben ne találnánk híreket, tudósításokat a mesterséges intelligenciáról, és használatának, lehetőségeinek egyre elképesztőbb változatairól. De megjelennek már kritikus írások is.

„Egyelőre semmi nyoma nincs annak, hogy az MI bármilyen módon hatással lenne az amerikai gazdaságra. Kivéve például, hogy a 2021-ben vásárolt Nvidia-részvények ma nyolcszor annyit érnek, és a cég tulajdonosa több mint 100 milliárd dollárt nyert a részvények áremelkedésén” – írja ingerülten Callum Williams, az Economist szemleírója. (Az Nvidia gyártja a MI-hoz szükséges chipeket.) „Arról lenne szó, hogy a nagy találmányok gazdasági bevezetése várat magára? A traktort a 20. század elején találták fel, de 1940-ben még az amerikai farmereknek mindig csak a 23 százaléka alkalmazta…”

Mivel a MI rendkívül szerteágazó lehetőségeket teremt, alkalmazása is szinte áttekinthetetlenül széles körű. A kritika nyilvánvalóan a feldolgozóiparra vonatkozott. A ChatGPT 2022 novemberi megjelenése óta a befektetők hatalmas pénzeket invesztáltak a területre. 2024 és 2027 között – becslések szerint – további 1,4 billió (azaz ezer milliárd) dollár áramlik majd be az MI fejlesztésébe. De ezek a nagy nyelvi modellek mindeddig nem bizonyították, hogy megtérítenék a fejlesztésükre fordított hatalmas összegeket. (Mérnökök és informatikusok játékszerként használják, kíváncsi fiatalok különféle extrém kérdéseket tesznek fel neki.) Hiányzik az áttörés, a látványos eredmény, hogy íme, az ipari, gazdasági alkalmazás során milyen jól használhatók, és megtérül a befektetés.

Érdekes módon a nagy nyelvi modelleken alapuló generatív MI-k alkalmazása a „magánszférában” halad előre. Amerikában a szoftverfejlesztők 2023-as 40 százalékával szemben már 78 százaléka használja, a HR-eseknek pedig a 75 százaléka – az előző évi 35 százalékkal szemben. Az OpenAI bevételeinek 75 százaléka a fogyasztóktól – és nem a vállalatoktól származik. Az alkalmazottak jelentős része „titokban” használja az új technológiát, mert attól tartanak, hogy ha a főnökeik erre rájönnek, növelik a munkaterhelésüket… Igen széles körben terjed a digitális asszisztensek alkalmazása is, főleg a háztartásokban. De az előrejelzések szerint 2025-ben már várható az úgynevezett „agentic” rendszerek megjelenése, melyek a tervezés és végrehajtás komplex feladatainak elvégzésére is alkalmasak lesznek. Én azt mondanám, hogy nem az MI sokoldalú alkalmazhatóságával van baj, hanem a hirtelen ránk tört lehetőségek kihasználásával; az ipar és az üzleti élet csak most kezdi majd kifejleszteni a gyakorlati felhasználásokat.

De ne felejtsük el, hogy a vegyészetben és a fehérjekutatásban már eddig is hatalmas eredményeket hozott az MI alkalmazása. Az Economist szemleírója szerint 2025 áttörést fog hozni: nemcsak irodisták használják majd jelentéseik megfogalmazására, hanem például gyógyszereket fognak terveztetni vele, vagy például a drónokat is felszerelik MI-val, és így azok képesek lesznek fontos adatok begyűjtésére.

Kardinálisabb kérdés ennél a generatív MI óriási energiaigénye. A ChatGPT kifejlesztése, „tréningeztetése” esetében az 5000 (!) amerikai háztartás egy évi energiaigényével volt egyenlő. Ez a fejlesztésének igazi korlátja. Az Nvidia 2025-ben indítja el a Blackwell chipek gyártását teljes kapacitással, melyek kifejezetten a generatív MI-t kiszolgáló adatközpontokat működtetik. Ez arra készteti majd a legnagyobb AI-cégeket (beleértve a felhőszolgáltatásokat nyújtó Amazont, a Microsoftot és a Google-t), hogy új szerver-farmokat építsenek a generatív MI-val végzett nagyméretű számítások számára, melyek energiaigénye minden eddigi nagyságot felülmúl majd.

Az egyes adatcentrumok energiaigénye 100-200 MW-ról 300-500-ra nő. Összességében pedig a 2022-es szintről 2026-ra megkétszereződik, 1000 terawatt órára nő, ami egyenlő Japán energiafogyasztásával. A tervek szerint újraindítják a pennsylvániai Three Mile Island egy atomreaktorát, hogy ellássák energiával a Microsoft adatközpontjait, a Google pedig új atomreaktor felépítését rendelte meg. Hollandiában korlátozzák az adatközpontok építését, mert azok akadályozzák az áramellátást. Ráadásul az adatközpontok nem csak sok energiát használnak fel; a hűtésük is nagyon energiaigényes. Az adatközpontok energiaigénye 2022 és 2026 között Kínában az össz.-energiafelhasználás közel három százalékára nő, Amerikában hat százalékára, az EU-ban pedig meghaladja az öt százalékot. (!)

Ami az MI fejlesztésének távlatait illeti. Bármennyire is bizarrnak tűnik, azt kell mondjuk, hogy a nagy nyelvi modelleken alapuló generatív MI a fejlesztés még csak egy primitív állomását jelenti. Nevezetesen: ez egy „verbális” MI, amely a világot a beszéden és a szövegeken át ragadja meg és értelmezi. A világ azonban kép, látvány, tárgyiasultság – az írás és a beszéd annak csupán leképzése. Egy Fe-Fei Li nevű fiatal amerikai nő, a Stanford HAI (Human Centered Artificial Intelligence) társigazgatója és a World Labs megalapítója, vezetője, akit a szakma a MI vizionáriusának nevez, a nagy nyelvi modellek elnevezés mintájára a MI nagy világmodelljeinek a megalkotását tűzte ki célul. Ez a modell nem az íráson és a beszéden alapul majd, hanem a látványon, ahogy a világot közvetlenül felfogjuk, érzékeljük. Ezt nem szövegeken, hanem képek, videók milliárdjain kell majd „tréningeztetni”, betanítani. Megnyilvánulása pedig nem a beszéd vagy az írás lesz, hanem a mozgás, a cselekvés… De ez már egy másik világ. Előtte vegyünk egy nagy lélegzetet…

A szerző közgazdász, társadalomkutató

Elolvasom a cikket