Az emberi test hétévente valóban kicseréli magát?

Valószínűleg egy 2005-ös tanulmányhoz vezethető vissza, amely egy (akkoriban) új módszert használt az emberi sejtek datálására, és az említett tanulmány egyik szerzője állítólag azt mondta, hogy az összes emberi sejtet figyelembe véve a sejtek átlagos élettartama körülbelül hét-tíz év lehet.

Ha az emberi test csak egy egyetlen sejttípusból állna, akkor talán legalább némi igazságtartalma lenne a közkeletű tévhitnek – körülbelül hétévente mindannyian kipukkasztanának egy tartalékot, majd óramű pontossággal ugyanabban az időpontban elpusztulnának.

A valóság azonban az, hogy a testünk különböző szükségletekkel és funkciókkal rendelkező sejttípusok összetett halmazából áll, amelyek különböző szükségletekkel és funkciókkal rendelkező szervekbe rendeződnek. Ez azt jelenti, hogy az emberi test egyes sejtjei sokkal gyorsabban regenerálódnak, mint mások – és egy átlagos számadat nem adja meg ezt a részletet.

Vegyük például a gyomornyálkahártyánk legfelső rétegét alkotó sejteket, a felszíni nyálkahártya- vagy foveoláris sejteket. Az a feladatuk, hogy nyálkát termeljenek, amely megvédi a gyomor belsejét a gyomor által termelt maró savtól. Mivel ezek a sejtek a védelem első vonalát alkotják, nagyon fontos, hogy csúcsformában legyenek; ezt szem előtt tartva logikus, hogy meglehetősen gyors, körülbelül 10 napos fluktuációval rendelkeznek.

Valójában a gasztrointesztinális hámsejtek (amelyek az emésztőrendszer egészét bélelik, nem csak a gyomrot) teszik ki az emberi szervezetben naponta megforduló sejtek mintegy 12 százalékát; ez nem kevés, hiszen az egész szervezetben naponta 330 milliárd sejt cserélődik.

A legnagyobb arányt azonban a vérsejtek teszik ki: a vörösvérsejtek – amelyek átlagos élettartama körülbelül 120 nap – a teljes napi forgalom 65 százalékát, az összes vérsejttípus pedig közel 90 százalékát teszi ki.

Aztán ott vannak azok a sejtek, amelyeket egész életünkön át magunkkal hordozunk, mint például a központi idegrendszer sejtjei. Ezért számítanak olyan súlyosnak az agy- és gerincvelő-sérülések – az érintett neuronok jellemzően nem regenerálódnak spontán módon. Sérülés nélkül azonban addig élnek, amíg a test, amelyben vannak – és egyes tudósok szerint még ezután is folytatódhatnak, ha átültetik őket.

Elolvasom a cikket