2013-ra emlékezve, amikor Tomislav Nikolic akkori szerb elnökkel közösen hajtott fejet Csúrogon a második világháború ártatlan szerb és magyar áldozatai előtt, Áder János rámutatott: „a túlélőknek és a veszteségeiknek, a halottaknak és az emlékezőknek tartoztunk sokáig”, tartoztak azoknak az ártatlanoknak, akiket a nemzeteikre hivatkozva mészároltak halomra, tartoztak az el nem ismert bűnökkel, a ki nem mondott igazságokkal, „a szerbek igazával és a magyarok igazával.” „A felszabadító szavak pedig egyszerűek voltak: fájt, sajnálom, bocsánatot kérek, megbocsátok, köszönöm” – részletezte.
Áder János emlékeztetett arra, hogy 2013 nyarán Csúrogon Tomislav Nikolic akkori szerb elnökkel közösen hajtott fejet a második világháború ártatlan szerb és magyar áldozatai előtt. „Megkövettük a történtek traumáit hordozó nemzedékeket. Nevén neveztük a bűnt, de örökre kitöröltük szótárainkból a kollektív bűnösség fogalmát. Kiléptünk a megbélyegzés, a méricskélés, az indulat, a megtorlás, a bosszúvágy ördögi köréből. Meghaladtuk régi önmagunkat” – hangsúlyozta.
Pásztor Istvánt idézve azt mondta: a szabadság képesség arra, hogy választhassunk jó és rossz között. A gondolatot tovább folytatva pedig úgy fogalmazott: „szabadságunkban áll megtenni a jót a rossz helyett, sebeket gyógyítani a háborúskodás helyett, beszélni egymással az ordibálás helyett, szabadságunkban áll választani a béke és a békétlenség között, az emlékállítás és a rongálás között, az ökölrázás és a kézfogás között.”
Mint mondta, már 11 évvel ezelőtt, Csúrogon is tudták, az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, a jövőt befolyásolhatják azzal, amit örökül hagynak. „Nem tehetjük semmissé a rosszat, de az emlékezés és a megbocsátás útján a jobbik részt választhatjuk”. Hozzátette: „tizenegy éve lezártuk közös kudarcaink történetét, és a kölcsönös tiszteletet választottuk, ami új és erős alapnak bizonyult mindahhoz, amibe szerbek és magyarok azóta együtt belevágtunk.”
Tomislav Nikolic volt szerb köztársasági elnök a díj átvételekor azt hangsúlyozta, hogy Áder Jánossal közösen vezették el a szerbeket és a magyarokat a történelmi megbékélésig, ezért pedig mindkettejüket bírálták, de aki a magasabb cél érdekében nem képes elviselni a kritikát, az nem méltó a megbízatására.
Úgy fogalmazott: erre a napra úgy fog emlékezni, mint arra a napra, amikor a Szerbiában élő magyar néptől a legnagyobb elismerést vehette át.
Emlékeztetett arra, hogy amikor 2010 februárjában Budapesten járva az akkori legnagyobb ellenzéki vezetővel, Orbán Viktorral tárgyalt, megegyeztek abban, hogy ha megnyerik a választásokat, jó kapcsolatot építenek ki a magyarok és a szerbek, Magyarország és Szerbia között, és ez meg is történt.
Áder János és Tomislav Nikolic nélkül nem lett volna magyar–szerb megbékélés, éppen ezért nincs náluk megfelelőbb személy arra, hogy az első évben a Pásztor István-díjat elnyerje – hangsúlyozta Pásztor Bálint, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke.
Mint mondta, a két egykori államfőnek elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy megvalósult a történelmi megbékélés a két nép között, ahogyan Aleksandar Vucic szerb elnöknek és Orbán Viktor magyar miniszterelnöknek is „elévülhetetlen érdemei voltak és vannak abban, hogy Pásztor István legfőbb életcélját meg tudtuk valósítani, ő maga az életében meg tudta valósítani, és utána ezt mi fenn tudtuk tartani, és tovább tudjuk ápolni, tovább tudjuk vinni”.
„Ha semmi mást nem tennénk, csak az ő célkitűzéseit valósítanánk meg, és újból és újból megvalósítanánk azt, amit ő már egyszer elért, az is elegendő lenne ahhoz, hogy a vajdasági magyar közösség a szülőföldjén tudjon boldogulni, fejlődni és biztosítva legyen a jövő” – húzta alá Pásztor Bálint.
Szerették volna, ha Pásztor István neve a mindennapok része maradna, szerették volna gondozni szellemi hagyatékát és emlékét, ezért hozták létre a róla elnevezett alapítványt, amelynek céljai között a vajdasági magyar közösség összetartásának erősítése, a közösség megtartása, segítése és a szerb-magyar kapcsolatok továbbépítése is szerepel – hangsúlyozta Pásztor Ábel, a Pásztor István Alapítvány Igazgatóbizottságának elnöke, a Vajdasági Magyar Szövetség tavaly elhunyt elnökének fia.
A Pásztor István Alapítvány június 12-én jött létre. A testület „megalapításának célja Pásztor István politikai hagyatékának átörökítése példaértékű személyes elhivatottsága és közéleti munkássága eredményei előtt tisztelegve”. A magyarázat szerint a VMSZ néhai elnöke minden erejével „a vajdasági magyarság szülőföldön megmaradásáért és fejlődéséért dolgozott, és hitte a szerb–magyar viszony jóra fordulását, amelynek elérésében elévülhetetlen érdemeket szerzett”, a magyar–szerb történelmi megbékélés pedig – amely „szinte egyedülálló az európai országok és nemzetek közötti viszonyok rendezésében” – Szerbia és Magyarország jószomszédi viszonyának kialakulásához vezetett, amely egy évtized alatt stratégiai partnerséggé fejlődött. A Pásztor István-díjjal a róla elnevezett alapítvány „azon személyek munkásságát ismeri el, akik hozzájárultak ehhez, illetve, akik tovább építik és fejlesztik a Szerbiában élő magyar közösség, a Magyarországon élő szerb közösség és a két ország minden polgára javára”.
Az alapítvány a bejelentések szerint a díjat évente egy magyarországi és egy szerbiai személynek ítéli oda, az átadásra pedig Pásztor István halálának évfordulóján, október 30-án Szabadkán kerül sor.