Atlétikában miért mindig a következő olimpia a cél?

A magyar atlétika „erejét” bizonyítja, hogy 18 atlétánk indulhat a párizsi olimpián, Tokióhoz képest csak eggyel kevesebben. Ha megnézzük a kvótások névsorát, akkor kiderül, hogy csak hárman teljesítették a magas olimpiai szintet (Kozák Luca [100 m gát] , Molnár Attila [400 m] , Halász Bence [kalapácsvetés] ), 13-an pedig a ranglista helyezésük alapján indulhatnak. Az utóbbiak többsége viszont esélytelen a döntőbe kerülésre, számukra a részvétel a fontos.

A nemek és szakágak aránya is meglepő. A nemzetközi szinten erősebb férfi szakágban csak öt magyar szerzett kvótát, három kalapácsvető (!), egy gyalogló és mindössze egyetlen futó. A népszerű és látványos ugrószámokban nem lesz versenyzőnk. Öt magyar is indulhat viszont gyaloglásban, amely finoman fogalmazva, a sportok királynőjének nem a legnépszerűbb szakága.

Sokatmondó, sőt leleplező, amit atlétáink esélyéről Gyulai Miklós, a Magyar Atlétikai Szövetség elnöke mondott: „Párizs fontos állomás, de nem cél, hanem eszköz. Változatlanul a 2026-os birminghami Európa-bajnokság és a 2028-as Los Angeles-i olimpia a fő célunk, mindent ennek szemüvegén keresztül nézünk. Párizs kapcsán helyezésbeli elvárásaink nincsenek, a cél, hogy atlétáink elégedetten térjenek haza a játékokról, és legyenek büszkék a saját teljesítményükre.”

Az elnök úr elvárása nem újdonság, mert hasonlóan nyilatkozott egy évvel ezelőtt, a budapesti világbajnokság előtt is. S írhatnánk, ez nagyon régi „lemez”, hiszen ezt halljuk már ötven éve, a magyar szempontból éremtelenül zárult 1972-es olimpia óta, amelyen atlétáink csak három ötödik helyezést értek el.

Azóta egy valami jelentősen nőtt, különösen az elmúlt két évtizedben, a MASZ vezetőinek és apparátusának a létszáma. Amikor a nyolcvanas években az atlétikai állásfoglalás hatására tízszer annyi igazolt atlétánk volt, mint most, három, majd öt alkalmazottja volt a szövetségnek, most csak igazgatóból van négy, 11 fős a MASZ iroda létszáma, és van még hét regionális igazgató is.

Ezzel a jelentős létszámemelkedéssel viszont nem nőtt a hazai élmezőny. A hétvégi felnőtt országos bajnokságon több versenyszámban már ijesztően kevesen indultak. Míg örvendetesen férfi 400 és 800 méteren 20-20-an rajtoltak, addig 110 és 400 méter gáton csak kilencen, 3000 méter akadályon hatan (!).

Férfi magasugrásban a nyolc versenyző közül öten jutottak túl a két méteren, és távolugrásban és kalapácsvetésben sem kellett selejtezőt rendezi a hét-hét versenyzőnek. Az olimpiai indulást tekintve a sikerszakágunkban, a gyaloglásban 20 kilométeren viszont az öt induló közül három célba ért, így nem maradt üresen a dobogó egyik foka. Nem úgy a nőknél, ahol a négy rajtoló közül kettő ért célba.

Mert a nőknél sem szélesebb a hazai felnőtt élmezőny. Erős számunkban, a 100 gáton tízen rajtoltak, 3000 akadályon öten, magasugrásban hatan, közülük ketten nem ugrották át a 164 centis kezdő magasságot.

A szűk hazai felnőtt élmezőny mennyiségi és minőségi visszaesését látva, nem lenne hatékonyabb az atlétikai világversenyek rendezésére elköltött milliárdokat tehetséges versenyzőink megtartására, fejlődésükre költeni?

S ebben az esetben a sportág vezetőinek sem mindig a következő olimpia lenne a cél!

Olimpiai kvótát szerzett magyar atléták

Férfiak:
Molnár Attila (400 méter)
Halász Bence (kalapácsvetés)
Rába Dániel (kalapácsvetés)
Varga Donát (kalapácsvetés)
Helebrandt Máté (20 km gyaloglás)
Nők:
Takács Boglárka (100 és 200 méter)
Kozák Luca (100 m gát)
Kerekes Gréta (100 m gát)
Bánhidi-Farkas Petra (távolugrás)
Klekner Hanga (rúdugrás)
Gyurátz Réka (kalapácsvetés)
Récsei Rita (20 km gyaloglás)
Madarász Viktória (20 km gyaloglás)
Krizsán Xénia (hétpróba)
Nemes Rita (hétpróba)
Wagner-Gyürkés Viktória (5000 m)
Maratoni gyalogló vegyes váltó:
Oláh Barbara, Venyercsán Bence, Spiller Tiziana (tartalék), Tóth Norbert (tartalék)

Elolvasom a cikket